Tai ji quan-Tai chi chuan – 太极拳
Az első írásmód, a tai ji quan a modern, ezt pinyinnek hívják, és jelenleg Kínában és az egész világon használják.
A második írásmód, a tai chi chuan, a kínai kiejtés latin betűs átírására a Wade-Giles-féle átírási rendszer, amelyet 1892-ben véglegesítettek, és amely kora miatt Európában ismertebb változat.
Tai – a legmagasabb, legfelsőbb, nagyon
ji- nagyon, pólus, szélsőséges
quan – ököl, harcművészet
Ez néhány a tai ji quan-t alkotó szavak fordításai közül.
A tai ji quan-ra is sok fordítás vagy utalás létezik, csak néhány ezek közül: korlátok nélküli ököl, végső legfelsőbb, a legnagyobb szélsőségek bokszolása, abszolút legfelsőbb, de olyan nevekkel is illetik, mint a hosszú élet tánca, mozgó meditáció.
A tai chi-t nehéz definiálni, mert annyi aspektusa van, de általában belső harcművészetként ismerik (a 内家 neijia- belső harcművészetek családjának része).
Első lépésben a jó egészség és az aktív hosszú élet elérése érdekében gyakorolják, majd azok számára, akik szeretnék és kellő haladást értek el az úton, a harcászati aspektusokat lehet hozzáadni, nem feltétlenül a harcra, hanem inkább a gyakorlással bizonyított elméleti alapelvek elsajátításának igazolására, majd a qigong (belső energiával való munka) és neigong (belső énnel való munka, meditáció) rész. Természetesen a gyakorlás nem különül el szigorúan a különböző célok szerint, sokszor egyidejűleg, néha egymás után történik, a hangsúlyt hol az egyik, hol a másik elemre helyezve.
Divatos szavakkal élve úgy jellemezhetnénk ezt a művészetet, mint a mozgás és a személyes fejlődés művészetét, mind fizikailag, mind szellemileg, mind lelkileg.
Lényegében 5 alapelemet különböztetünk meg a tai chi gyakorlásában:
taolu – előre meghatározott mozdulatok összessége
tui shou – lökő kéz, partner gyakorlat.
qi gong – energiairányító gyakorlatok
nei gong – a belső énnel való munka (belső alkémia, meditáció)
san shou – harci gyakorlatok partnerrel, meghatározott forma nélkül
A tai chi számos aspektusának felfedezéséhez azonban biztos út a gyakorlás.
A tai chi számos stílusa ismert, de a legfontosabbak a Chen, Yang, Wu, Wu (Hao), Sun, Wudang.
A tai chi eredetének több verziója is van, de egyik sem biztos, az egyik verzió szerint a tai chi megalkotója a taoista szerzetes Zhang Sangfeng lenne a 12. században a Wudang-hegységben, egy másik verzió szerint Chen Wangtin 1580-1660 lenne a tai chi megalkotója.
Nagyon valószínű azonban, hogy a qigong gyakorlatok, a taoista filozófián, az orvostudományon és az általános természetismereten alapuló harcművészetek gyakorlóinak több mint 2000 éves, több generációja által végzett fokozatos fejlődés útján alakult ki.
Függetlenül attól, hogy a tai chi hogyan keletkezett, tény, hogy mára világszerte rendkívül elterjedt, és több százmillióan gyakorolják, elsősorban az egészség javítására.
Ennyi dicsérő szó után már csak az van hátra, hogy kipróbáljuk az eredeti, Chen jia gou-tól származó tai chi gyakorlását, hogy saját magunk is meggyőződjünk arról, hogy a fentiekből mennyi mindent elérhetünk a rendszeres gyakorlással.